Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szénhidrátok emésztése

2014.02.14

 A szénhidrátok emésztése  (cukormentes.hu)

 
Ahhoz, hogy a szénhidrátok a szervezet számára felhasználhatóvá váljanak, előbb emészthető állapotba kell hozni őket. Az emésztési folyamat helyszíne a tápcsatorna. A szénhidrát emésztése bámulatos módon már a szájban, a nyállal kezdődik és a gyomorban folytatódik. Az összetett szénhidrátok emésztése a szervezetben található enzimek hatására jön létre. A keményítőt a ptialin, a nyálban található enzim kezdi el bontani. Az enzim pH-optimuma 6,7, tehát ennél a vegyhatásnál működik legnagyobb hatásfokkal. Ebből kifolyólag az igen savas vegyhatású gyomorba kerülve működését a gyomorsav gátolja. A vékonybélben a hasnyálmirigy által kiválasztott alfa-amiláz bontja a poliszacharidokat, ennek következtében oligoszacharidok keletkeznek: maltóz, maltotrióz és néhány más polimer. A vékonybélbolyhok külső sejthártyájában található oligoszacharidázok tovább bontják az oligoszacharidokat, így végtermékként glükózmolekulák alakulnak ki. Ezeknek egy része helyben, másik része csak egy távolabbi bélszakaszon szívódik fel.
 
 
A táplálékkal felvett diszacharidokat a laktáz és a szacharáz bontja. Ezen enzimek hiányakor alakul ki a tejcukor-érzékenység, mikor a laktóz (tejcukor) nem tud lebomlani. Fő tünete a tej fogyasztását követően kialakuló hasmenés, haspuffadás. A vékonybélben a legtöbb cukor felszívódik, így bejut a vérkeringésbe. A cukrok bélben történő szállítását az inzulin alig befolyásolja.
 
A cukrok a vékonybélből a vérrel először a májkapu vénán (vena portae) keresztül a májba kerülnek. A cukor egy részéből a máj glikogént - egymással láncszerűen összekapcsolt, több száz glükóz-molekula alkotta összetett cukrot, vízoldékony állati keményítőt - készít, s feltölti vele szénhidrát-raktárát. A szervezet innen igényeinek megfelelően újra el tudja osztani energiatartalékát. Energiahiány esetén a máj glikogénjét glükóz-egységekké bontja, leadja a vérkeringésbe, hogy az valamennyi rászoruló sejthez eljusson. A szervezet glikogénraktárai meghatározott és véges mennyiségű tartalékot képeznek. A máj körülbelül 150 g glikogént képes tárolni, ezt egészítik ki az izmok glikogénraktárai, amelyek összesen 200-300 g-ot képesek raktározni.