Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kelbimbó

2008.04.16

A játékkonyha miniatűr káposztafejecskéihez hasonlító, sok kis gömböcske meglepően gazdag tápanyagokban, vitaminokban. Érdemes megismerkedni vele!

Ismerjük meg!

Kelbimbó vagy bimbóskel (a név tulajdonképpen nem is fontos), a Földközi-tenger mellékéről származó növényt a források szerint Belgiumban nemesítették a XIII. században, de Európa-szerte csak fél évezreddel később, a XVIII. században terjedt el. A káposztafélékkel rokon: a keresztesvirágúak családjába tartozik. A fás karószáron a levelek alatt körben teremnek a rügyszerű, dió nagyságú kis gömbök, ezeket fogyasztjuk. A kelbimbó színe, íze a kelkáposztáéra emlékeztet, de íze annál is lágyabb, a rostjai is finomabbak. Ennek a zöldségfélének a jelentőségét változatos felhasználhatósága, remek íze mellett az adja, hogy november-decemberben, akár enyhébb fagyban, hó alól is "szüretelhetjük", vagyis akkor jutunk gazdag vitamintartalmú friss zöldségféléhez, amikor már semmi más nem szedhető a kertben.

 

Miért jó?

A káposztafélék általában is nagyon értékes táplálékaink, de a bimbóskel ezek közül is kiemelkedik gazdag tápértékével. Százgrammnyi konyhakész kelbimbó energiatartalma 36 kcal, 4,5 százalék fehérjét, 85 százalék vizet és 4,4 százalék ballasztanyagot tartalmaz. Vitamin és ásványi anyag tartalma jelentős: C-vitaminból a napi szükséglet másfélszeresét, (112 mg-ot) fedezi, ezen kívül B-vitaminok, K-vitamin, béta-karotin, valamint kálium, kalcium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, kén, króm, gazdag forrása. Gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákmegelőző, immunrendszert erősítő, emésztést serkentő hatást tulajdonítanak neki elsősorban, de magas ásványi anyag- és vitamintartalma miatt más jótékony hatása is van.

forrás: hazipatika.com  Kiss Éva

 

A mappában található képek előnézete Tájképek Magyarországról